Mint az egyik oldaldobozban is mondtam, vannak akik Rorimakként ismernek, vannak akik Konidik-ként. De igazából milye is vagyok? Ha valakinek felötlött a tudatában ez a kérdés, most válaszolhatok.

Baranyában élek. Tizenegy év van már mögöttem. Kevés. Főleg úgy, hogy ebből körülbelül négy év kimaradt. Most lehet hogy valaki azt mondja, hogy ilyen fiatalon miért írok, nem kéne, esetleg fociznom, megvetnem azokat akik olvasnak, meg ilyenek. Nem, nem kéne. Az tény hogy sportolok, de a focit mindig is utáltam, maradok a kosárlabdánál. Nem vetem meg azokat, akik olvasnak, mint a többi korombeli, mert én is azok közé tartozom, akik imádnak olvasni! Én legfőképpen fantasy regényeket. Hogy miért is írok? A válaszom egyszerű: 

Sokat olvastam, és sokat olvasok most is, már kilenc éves korom óta regényelet olvasok, bár akkor még vékonyabbakat, vagy mesekönyveket. Most már egyre vastagabbakat, egyre többet. Nem érdekel aki gúnyol azért mert olvasok. Ők nem tudják miből maradnak ki, csak mosolyogni tudok rajtuk. Mivel ennyit olvastam, gondoltam, kipróbálom hogyan tudok írni. Persze negyedikben voltak fogalmazásórák, azon is már kipróbáltam magam, nem akarok dicsekedni, de fogalmazásból, nem volt ötösnél rosszabb jegyem. Idén, még csak egyet írtunk, az is ötös lett. Szóval, gondoltam, kipróbálom, milyen saját címet kitalálni, majd arról írni. Amit akarok. Azért döntöttem a mesék mellett, mert én fantáziadúsnak mondhatom volna, és ha regényt próbálnék írni, mindig egyre jobb, és jobb ötleteim lennének, vagy egyáltalán nem lennének, és ezekért újra kéne kezdeni mindig. ez a fő ok. Meg aztán sok idő. Egy mese írásához nekem nem kell több, mint háromnegyed óra, a cím kitalálásával együtt. Valaki azt mondaj tehetséges vagyok. Lehet. Nem tudom.

Azt viszont igen, hogy írni szeretek. A legjobban. Nekem kikapcsolódás. Nem kell semmi erőfeszítés, fizikailag biztos hogy nem. Próbálok egyre jobb meséket írni, nem tudom megy-e. Csak egy ember szokta mindegyikről elmondani a véleményét. Amik általában pozitívak.

Igazából azért szeretek olvasni, mert ami a könyvekben van, nem létezik. Most a regényelre gondolok. Nincs olyan általában. És az a világ, szerintem jobb mint a Valóság. Nem akarok menekülni. Vagy igen? Akárhogy is legyen, szeretek olvasni. A Valóságból szerintem még nem tapasztaltam sokat, de ami ízelítőt kaptam, az is elég egy időre. Mostanában már csak az szomorít el, hogy egyre kevesebben olvasnak. Pedig jó dolog az, már a szókincs is növekszik tőle.

Még egy kicsit magamról:

Szeretek szótlan lenni, bár néha kitörik belőlem a szóáradat. Mindig zenehallgatás közben írok.

Akkor egyenlőre ennyit magamról, ha többet akartok rólam tudni, jelezzétek e-mailben! Most megyek olvasni! Jó éjszakát mindenkinek, aki most olvassa ezt! Köszönöm hogy megtisztelted a szövegemet, az olvasásásval!