Ha azt kérdeznéd, hogy-hogy itthon vagyok, nem dolgoznom kellene? Vagy is tanulnom, de ez részletkérdés! Szóval beteg vagyok... Sajnos. De azért így is írok, következzék a mai művem, jó olvasást!
A kréta
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy darab kréta. Egyszerű, fehér volt, akár csak az élete. Az is egyszerű volt. Nem történt benne semmi, csak állt egy polcon, egy dobozban, és nem csinált semmit. Nem is tudott, mert be volt szorítva fajtársai mellé. Azok egész nap csacsogtak, lökdösődtek, amennyire tudtak, és néha még poroztak is, folytonos mozgás-próbálkozásaikkal. Ez nagyon idegesítette már a krétát, amikor az egész doboz megmozdult. De hamar meg is állt, egyenesen a talajon csattant, rövid zuhanás után. A kinti világból fojtott szitkozódás hallatszott a krétákhoz, akik még a lélegzetüket is visszatartották, bár nem tudták hogy miért. Hamarosan kapkodva fölvették, majd szokott helyére visszatették a dobozt, lakóival együtt. Csalódott sóhaj hagyta el kis torkukat a krétáknak. De alig hogy elhaltak ezek a kis hangok, megint valaki, vagy valami megfogta a dobozt, és elvitte. A kréták nagyon örültek, mert hallották már hogy kint sokkal szebb az élet, minden tágasabb, és a krétákat hasznos dolgokra használják. Ő velük is tanítanak, és kisebb, nagyobb gyerekek is szeretnek a krétákkal játszani. Főleg rajzolni velük! Mindenki, egytől egyig elképzelte, hogy milyen lehet rajzolni egy kislánnyal, vagy fiúval. Fognak egy ceruzát ők is, és rajzolnak a kisfiúval. Csak az egyik nem gondolta ezt, mivel sejtette hogy velük fognak írni, és akkor ők egyre kisebbek lesznek. Ezt mondta a többieknek is, de ők nem hittek neki. Úgy, egy óra múlva, valaki kibontotta őket, és egy nagy tábla alá helyezte a krétát, társaival együtt. Pár perc múlva, egy nagyobb gyerek csoport özönlött be, abba a helységbe, ahol a kréták voltak. Majd egy nagyobb, négy végtaggal, és összesen, ha a kezükön is és a lábukon is ugyan annyi ujj van, húsz ujjú izé lépett be a ajtón. A kréták nem tudták mi lehet az. De hamarosan kiderült, egy szörny! Mert megfogta az egyik krétát, és elkezdett vele írni és rajzolni, valami zöld kemény dologra, amin a krétapor rajta ragadt. Még bejött aznap pár ilyen szörny, és elintézett még pár krétát. Mikor már csak egy volt, bejött, aznap az utolsó, nagy elő lény, és megfogta az utolsó krétát. Az ordított volna, de pár pillanat múlva, már nem volt mivel, mert a szája a tábla nevezetű dologhoz tapadt, és ezt követte az egész testét. A boltban igazat beszéltek, tanítottak a krétával, és rajzoltak is vele, ő megmondta hogy ez lesz, de a többiek nem hittek neki, azonban vannak dolgok, amik mindenképpen bekövetkeznek, mint például a kréta halála...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy darab kréta. Egyszerű, fehér volt, akár csak az élete. Az is egyszerű volt. Nem történt benne semmi, csak állt egy polcon, egy dobozban, és nem csinált semmit. Nem is tudott, mert be volt szorítva fajtársai mellé. Azok egész nap csacsogtak, lökdösődtek, amennyire tudtak, és néha még poroztak is, folytonos mozgás-próbálkozásaikkal. Ez nagyon idegesítette már a krétát, amikor az egész doboz megmozdult. De hamar meg is állt, egyenesen a talajon csattant, rövid zuhanás után. A kinti világból fojtott szitkozódás hallatszott a krétákhoz, akik még a lélegzetüket is visszatartották, bár nem tudták hogy miért. Hamarosan kapkodva fölvették, majd szokott helyére visszatették a dobozt, lakóival együtt. Csalódott sóhaj hagyta el kis torkukat a krétáknak. De alig hogy elhaltak ezek a kis hangok, megint valaki, vagy valami megfogta a dobozt, és elvitte. A kréták nagyon örültek, mert hallották már hogy kint sokkal szebb az élet, minden tágasabb, és a krétákat hasznos dolgokra használják. Ő velük is tanítanak, és kisebb, nagyobb gyerekek is szeretnek a krétákkal játszani. Főleg rajzolni velük! Mindenki, egytől egyig elképzelte, hogy milyen lehet rajzolni egy kislánnyal, vagy fiúval. Fognak egy ceruzát ők is, és rajzolnak a kisfiúval. Csak az egyik nem gondolta ezt, mivel sejtette hogy velük fognak írni, és akkor ők egyre kisebbek lesznek. Ezt mondta a többieknek is, de ők nem hittek neki. Úgy, egy óra múlva, valaki kibontotta őket, és egy nagy tábla alá helyezte a krétát, társaival együtt. Pár perc múlva, egy nagyobb gyerek csoport özönlött be, abba a helységbe, ahol a kréták voltak. Majd egy nagyobb, négy végtaggal, és összesen, ha a kezükön is és a lábukon is ugyan annyi ujj van, húsz ujjú izé lépett be a ajtón. A kréták nem tudták mi lehet az. De hamarosan kiderült, egy szörny! Mert megfogta az egyik krétát, és elkezdett vele írni és rajzolni, valami zöld kemény dologra, amin a krétapor rajta ragadt. Még bejött aznap pár ilyen szörny, és elintézett még pár krétát. Mikor már csak egy volt, bejött, aznap az utolsó, nagy elő lény, és megfogta az utolsó krétát. Az ordított volna, de pár pillanat múlva, már nem volt mivel, mert a szája a tábla nevezetű dologhoz tapadt, és ezt követte az egész testét. A boltban igazat beszéltek, tanítottak a krétával, és rajzoltak is vele, ő megmondta hogy ez lesz, de a többiek nem hittek neki, azonban vannak dolgok, amik mindenképpen bekövetkeznek, mint például a kréta halála...
Köszönöm hogy elolvastad!
