Harmincegyedik mese

 2010.04.29. 16:20

Mint tegnap írtam, létezik egy másik világ. Nem kell odavágyakozni, de azért bemutatnám. Pár mesém, abban a világban fog játszódni. Mivel értelmes lény nem lakja, elnevezésük sincs. De nem húzom tovább az időt.

 

                                             Egy másik világ

"Létezik egy másik világ", mondja egy meseíró. Ebben egyáltalán nem téved, tényleg létezik. Még akkor is, ha csak a képzeletünkben... Ebben a világban, mindenféle, nekik megszokott, nekünk talán szokatlanabb dolgok vannak. Leginkább az állatok mások. De nem lehet minden világ egyforma. Már a méretükben, alakjukban is változóak. Vannak kicsik, vannak nagyok, vannak szélesek, vannak keskenyek, és még sorolhatnám! Azonban, valamiben hasonlóak. Mindegyikben van, szomorúság. Ez alól egyik sem kivétel. Ezt bátran ki merem jelenteni. De ma nem akarok általánoságban beszélni, kiszemeltem egy világot, ahol nincs értelmes lény, csupa furcsa állat növény. Történetem egy napfényes délelőtt kezdődik. Az óriási, színes bogarak, léghajóként repültek az égen, és a kisebb rokonaik, rajtuk utaztak. Pihentették szárnyaikat. Az ég kék volt, a nap ragyogott, és friss, nyári illat áradt mindenhonnan. A földön kicsi, mókus farkú, nagykarmú,  farkas fejű lény vadászott. Testét barna szőr borította, és izmai majdnem szétrepesztették a bőrét. Fürge volt. Egy pillanat alatt fönt termett egy fán, és egy ott napozó, kicsi, bogarat kapott el. Ahogy beléharapott, méreg ömlött szájába. Elkezdett köpködni, de hiába. Nem figyelte, mit fog enni. Holtan zuhant le a fárol. Eközben, egy nagy, medve szerű, szürke, lény bukkant elő a földből. Hegyes orra volt. A halott test felé fordult, és behúzta mély járataiba. Ott egész más volt a világ. Kis, fényes rovarok világítottak, ezért nem romlott a látásuk a lennt levőknek. A legtöbben dögevők voltak, azonban volt egy nagy, húsevő "kukac", ami teljesen fehér volt, és nagy, tűhegyes fogai voltak. Évente egyszer fordult elő a Földimedvéknél, de akkor nagy pusztítást okozott. Sok járatot beomlasztott, és sok katonát megevett... Egyébként ezek a lények barátságosak voltak, dögökön éltek, és nem hadakoztak senkivel. Abban a világban mindenki tudja a helyét. Nem úgy, mint ebben...

 

Köszönöm, hogy elolvastad!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesedelutan.blog.hu/api/trackback/id/tr431962253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása