A második novella

 2010.05.29. 09:59

Ma úgy volt, hogy kirándulni megyek, de az eső miatt itthon maradtam. Gondoltam írok valamit.

 

                                        A magányos hajós

 

A Duna régóta folyik bolygónkon. Átfolyik Magyarországon is, és útjának végén belemegy a Fekete-tengerbe. Mivel hajózásra alkalmas, elég sok ember utazik rajta. Valaki nagyobb, sok személyes hajókkal, valaki egyedül, kis ladikokkal. Egy ember, nagy szakállas, barna hajú, kék szemű fickó, egy ideje egyedül hajózik a folyamon. Budapestről indult, és a Duna végéig akar elhajózni. Ha valaki megkérdezné, hogy mindig is egyedül hajózott, akkor ő azt válaszolná, hogy nem. Régebben volt egy csodálatos felesége. Egy házban laktak. A Duna partjára sokszor kimentek, ott beszélgettek, sétáltak, vacsoráztak. Belefulladt. Együtt úszkáltak azon napon. Együtt úszkáltak, és a nő nem vette észre, hogy közeledik egy hajó. Lebukott a víz alá, és mikor fölakart bukni, hogy levegőt vegyen, nekiütközött valaminek. Egy kemény hajófenéknek. Nem tudott időben följutni, és elnyelte a mély. A magányos hajós, azóta is őt keresi. Hiszi, hogy a szelleme a Dunán van valahol. Azt keresi, több éve. Előtte ápolt férfi volt, de mostanra... Szakállára rátapadt mindenféle mocsok, a haja rátapadt a fejére, bőre koszos volt, a körmei nagyok, és sárgák, de akkor sem adta fel a keresést! Csak hajózott, és hajózott... A Fekete-tenger felé ment, hátha odasodorta a víz a felesége szellemét. Már látta a torkolatot. Egyre jobban közeledett. De a szellemet nem látta sehol. Nem érzékelte sehogyan, pedig ott volt. Végig a hajón. Csak nézte kétségbeesetten ahogy a férje keresi, de sehogyan sem tudta észrevetetni magát. Ez a szellemek sorsa. Nem tudta megállítani, azt, hogy a férje elsüllyessze a hajót, kétségbeesésében. Mivel az aljában volt, megfulladt, mert nem tudott fölmenni. Az ő szelleme fölfele kezdett repülni. És akkor meglátta... Könnyezett a szeme, kapálózott, ordibált, de akkor is csak emelkedett. Karját kinyújtotta felesége felé, de az már nem tudta megfogni. Zokogva sülyedt egyre mélyebbre a hajóval. Örökre ott maradt, és azt várta, hogy férje lejöjjön érte. De ez soha nem történt meg.

 

Ennyi lenne. Köszönöm, hogy elolvastad!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesedelutan.blog.hu/api/trackback/id/tr482039783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása