Tegnap nem írtam, nem volt erőm, bocsánat ezért, de ma szerintem kettőt fogok, de a jövőt nem tudhatom. Megjegyzem, nem szeretem a pókokat, de azért nem szoktam őket lecsapni, mert mindenkinek joga van az élethez!

A pók


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, egy pók. Kicsi volt ő, még piros színű, mikor megszületett. Már akkor is ő volt a legfürgébb, és mikor nagyobbak lettek, akkor ő szőtte a legjobb hálót, és ő evett a legtöbbet. De nem volt nagyra a tudományaival. Szerinte csak annyi az egész, hogy több időt kell belefektetnie, amit a többiek nem szoktak csinálni. Lustának tartotta őket. De nem tett szemrehányást, szótlanul dolgozott. és ennek megvolt az eredménye is. Minden nap, legalább egy legyet megfogott, ami neki elég étel volt, egy napra. Ha többet is fogott, akkor azokat becsomagolta, tapadós, hálójába, majd elvitte a pókhálója sarkába. Aztán, volt nap, amikor ő is pihent, és az előző napi fölösleget ette meg. A többi testvére nem sokat pihenhetett, folyton éheztek, és mindig elszakadt hálójukat javítgatták. Vagy újat építettek. Mivel még ahhoz is lusták voltak, hogy felmérjék a hibákat. Inkább újat készítettek. De az okos pók, olyan helyre építette a hálóját, ahol senki nem bánthatta, legalábbis véletlenül nem. Egyik nap aztán, nem fogott semmit, és csomagolt legye sem volt. Hát elindult vadászni, hátha talál valami finomat, esetleg egy jobb helyet. Egy nagy házba ment, bár ő nem tudta hogy így hívják azt a dolgot a Nagyok. Átbújt az ajtó alatt, és körülkémlelt. Egyszerre nyolc irányba. Minden szemével másfele nézett, de úgy látszott senki sincs a közelben. Hát átment a cipőkön, majd egy ajtóhoz ért. Alatta benézett, nem volt bennt senki. Hát bement a fürdőbe. Ott körülkémlelt. Egy légy! Csendesen lopakodni kezdett, és várta, hogy leszálljon a rovar. Csak negyedórát kellett mozdulatlanul állnia, és a légy elkezdett ereszkedni. Végül a kemény és hideg padlón landolt. akkor csapott le rá a pók. Kövér légy volt. Hát szerinte megérte idejönni. Miután elfogyasztotta, friss zsákmányát, hazafelé indult. Nyolc lábbal, és szemmel ért vissza, sérülés nélkül. A hálójában még mindig nem volt semmi, hát készült aludni. A nap már úgy is kezdett fölkelni. Mikor este lett, kipattant mind a nyolc szeme, és körülnézett. Valami mozgatta a hálóját! Nagyon örült, mert már éhes volt. És gyorsan körül nézett, hogy lássa zsákmányát. De sehol semmi. csak a szél lengeti a pókhálót. Hát gondolt egyet, és elindult megint a házba. Most nem a fürdőbe ment, hanem felderítésre indult. A lépcső mögött, elég sötét volt, ezért oda ment először. Ott már lakott valaki. Egy kaszáspók! A keresztespók, mert az volt, tudta, hogy legyőzheti hosszú lábú fajtársát. Ezért mögé lopózott, és rávetette magát. Idegen pókhálója felé ugrott, de leszakította azt! Mindketten zuhantak lefelé. De mikor leérkeztek, a kaszáspók már várta a másikat. Hát neki esett, és megcsípte. Erre a keresztes, kilőtt egy fonalat, és fölhúzta magát, hogy a levegőből támadjon, Előremeresztette lábait, és elrúgta velük a kaszáspókot. Mikor az elesett, a keresztes rávetette magát. És megcsípte. Majd még egyszer, és még egyszer. Végül, a kaszás, holtan hevert a porban, mocsokban. Saját felségterületén győzték le. De ezt a szégyent nem sokáig kellett magán viselnie, mert végleg kilehelte a lelkét. A keresztes ezután, körülnézett, de semmi rovar, semmi ehető. Hát indult vissza a hálója felé. Indult át a cipőkön, és vissza se nézett. Lehet, hogy csak ennyi volt a baj, mert a háta mögött fölemelkedett az egyik lábbeli, és agyoncsapta. A pók, mikor hallotta a suhogást a háta mögött, azt hitte, azért fog meghalni, mert megölt valaki mást. Lehet hogy így volt, lehet hogy ezért csapta le akkor az a Nagy, lehet, hogy csak ezért pillantotta meg, ezért akarta valaki úgy, hogy végül megkapja a büntetését a pók. De egyszer bűnhődni kell, előbb, vagy utóbb...

Köszönöm hogy elolvastad!